ÉT- ÉS TÁNCTEREM A PISTÁHOZ

Inkább meghallgatnád? Íme:

Az épület, pontosabban a telek, amely előtt állunk, csupán néhány évig adott otthont az Ét- és táncterem a Pistához nevű vendéglátóhelynek, amely az iparosok törzshelye volt. A városban kevés olyan telket és épületet találunk, amit a 18. századtól a napjainkig ennyire változatosan használtak volna: egymást követő funkciói gyakorlatilag szöges ellentétei volt egymásnak. 

Az eredetileg 18. századi épület a Pest-Szeged postakocsijárat lóváltó állomása volt. Ez volt az útvonal megalvóhelye: a terem egyik felében lovak éjszakáztak, a másikban utasok. A vasút megindulása után, 1890-ben alakították át vendéglátóhellyé: ez lett a Lóth-féle “Ét és Táncterem a Pistához”, majd vezetőváltás után Beke Imre-féle vendéglőként hivatkoztak rá. Rendszeresek voltak a táncmulatságok, álarcosbálak, de 1891-ben katonai sorozásnak is helyet adott. Ám nem sokáig működött, 1909-ben már a következő “leltárral” hirdették: “foglal magában egy nagy tánc- és egy éttermet, 4 szobát, 3 konyhát, 3 kamrát, fedett kuglizót, kertet és egyéb szükséges mellékhelyiséget.” Végül 1918-ban, a korábban ortodox és neológ részre kettévált izraelita gyülekezet ortodox ága alakíttatta át zsinagógává, ami 1944-ig tudott a hitélet helyszíne lenni. Utána vágóhíd, üzletek (órás, fodrászat), raktárak, majd egyre rosszabb állapotú rom. 1990-91-ben lebontották, majd részben visszaépítették. A zsinagóga egykori díszítőfestését rekonstruálták, és az épületbe a Magyar Fotográfiai Múzeum költözött. Az egykori szakrális tér ma kiállítóterem, a karzat könyvtár és kutatóhely, ám az utóbbi években felmerült a múzeum Budapestre költöztetése.