A SZÍNHÁZ

Inkább meghallgatnád? Íme:

Kecskeméten komoly hagyományokkal bír a magyar színjátszás, hiszen már 1796-ban fellépett társulatával Kelemen László. Azonban egészen 1896-ig nem volt állandó otthona Thália papjainak. Kada Eleknek az 1889-es középület-építési programra és Helvécia területének eladásából származó tőkére volt szüksége ahhoz, hogy felépíthesse az ékszerdoboznak számító színházat. A barokk elemekkel bőségesen ellátott eklektikus stílusú épületet a bécsi tervezőpáros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer álmodta meg (akik alliteráló neveikkel még inkább emlékezetesek). Igazi szaktekintélyeknek számítottak, hiszen összesen negyvennyolc, ebből Magyarországon tizenegy színházat terveztek, köztük például a pesti Vígszínházat, amely feltűnően hasonlít a kecskemétihez. Ez valószínűleg nem véletlen, ugyanis mindkettő ugyanakkor épült. Csak a kecskemétinek jobbak az arányai.

A működés kezdeti időszaka nem volt szerencsés a színházigazgatók számára: évente váltották egymást. Nem volt kiforrott stratégiájuk a repertoár, társulat és közönség harmóniájának tekintetében és szinte folyamatosan pénzügyi gondokkal kellett megbirkózniuk. Teljesen máshogy kell elképzelnünk a színházak támogatási rendszerét, mint manapság. Egy szemléletes példa: ha egy darabra nem fogyott el a befektetés megtérüléséhez elég jegy, akkor akár két-három előadás után le is szedték a műsorról. Ez olyan gyakran előfordult a kezdeti időkben, hogy gyakran hetente mást játszott a társulat, ez a szinte próbák nélküli színrevitel azonban jelentősen rontotta a minőséget. Így ír erről Rakodczay Pál, a színház első igazgatója:

“Amíg próba nincs, senki bele nem néz szerepébe, s az előadáson nem annak örülünk, hogy jól sikerült, hanem hogy botrány nem történt. Jaj szegény súgónak! Mert az nálunk még mindig és sokáig ‘faktor’. Dehogyis volna ez másképp. A színészet ma már elsősorban kenyérkereset. Nem egy jó szerep, hanem – kevés kivétellel – a pénz játssza a főszerepet.”