Könyves kalandozás 2. állomás

A Kóborló Antikvárium könyves kalandozása

2. állomás

Szilády nyomdája

(Aranyhomok mellett, az emléktáblánál)

GPS: 46°54’28.3″N 19°41’27.0″E

A kód azon a kandeláberen van, amely Szilády Károly emléktáblájához/Aranyhomok udvari parkolójához legközelebb áll.

Az első könyvnyomda, kísérletek könyvesboltra

Egészen 1841-ig nem volt a városnak saját nyomdája. Ebben az évben azonban megérkezik Szilády Károly, aki sok viszontagság után tudja megnyitni és évtizedekig vezetni vállalkozását.

Szilády Károly Debrecenből származik és egy gyerekkori betegségből visszamaradt halláskárosodás miatt terelték a nyomdász mesterség felé, hiszen a gépek erős zaja őt különösebben nem érintette meg. Pesten és Bécsben tanulta ki a szakmát, majd évekig törekszik önálló nyomda nyitására, amihez engedélyt csak 1840-ben kap (pártfogók segítségével sikerült elérnie), valamint mellé ajánlást, hogy ezt a nyomdát Kecskeméten nyissa meg, hiszen ott él a területileg illetékes cenzor, egyszerűbb lesz engedélyeztetnie a kiadásra szánt kéziratokat, ha egy városban működnek.

Már a megnyitón a város közönségének szívébe lopta magát, ugyanis az ünnepségen megjelenő méltóságok neveit azon nyomban kiszedte és nyomtatványt készített, bemutatandó saját gyorsaságát és mesterségbeli tudását.

Szilády mester köztiszteletnek örvendett, nemcsak helyi szinten – neves kortársaival levelezett, Barabás Miklóssal kőnyomatokkal kapcsolatban, Tompa Mihállyal művei kiadása miatt. Még Arany Jánossal is együtt dolgozott, annak Nagykőrösön töltött évei alatt: úgy gondolta, hogy a költő verstani munkái megérdemlik, hogy Prágából speciális puszpángfa idomokat rendeljen a kiadásokhoz.

A helyesírás bajnokaként ismerték, aki küzdött a helyesírási szabályok pontos betartásáért. Olyannyira szívén viselte az ügyet, hogy még a szerzőkkel is összetűzött, akik a megmagyarázhatónál több hibával adták le kézirataikat.

A magyar nyelv is vesszőparipája volt, üzleti partnereit megkérte, hogy levelezésüket magyarul folytassák, németül úgyis tud mindenki, ők pedig Magyarországon a magyar nyelvet műveljék és részesítsék előnyben. Ennek érdekében a Könyvnyomdászati műszótárat is megalkotta, sok szakkifejezést ültetett át magyar nyelvre.

Könyvkiadói tevékenysége és az első próba a könyvesbolt nyitására

Szépirodalmi munkákon kívül az első időszakban főként tankönyvek és egyházi vonatkozású könyvek készültek. A református főiskola tanárai közül rendszeres megbízásokkal látták el, de a diákok is vele adatták ki Calliopé című lapjukat is.

1846-ban könyvkereskedést is nyitott a nyomda mellett. Itt nemcsak saját kiadványait árulta, ponyvairodalmat is jócskán találunk kínálatában – elsősorban a kereslet miatt. Hogy biztosítsa az irodalmi alapanyagot, német nyelvből saját fordításokat is készített. Hagyatékában található egy kézirat, mely szintén a ponyvaremekhez tartozik, ám ez nem fordítás, hanem valószínűsíthetően Szilády saját írása. Ez a korban divatos krimi/rémregény műfajban íródott és A halott kéz címet viseli.

Sajnos a könyvesbolt nem tudott pénzügyileg fenntartható módon működni, Szilády véleménye pár évvel a nyitás után bezárta, mert úgy találta, nem a könyvkiadásban van az igazi üzlet, hanem a hirdetések, meghívók, névjegykártyák készítésében, illetve 1868-tól (a kezdetektől) őt bízzák meg a Kecskemét Lapok kiadásával, ami hosszútávú munkát jelet számára.

Szilády és Petőfi

Petőfi Sándor nemcsak a betűvetést tanulta az evangélikus iskolában zsenge korában Kecskeméten, hanem vándorszínész korszakában is megfordult a városban.

1843-ban többször előfordult neve a színlapokon, hiszen az egykori Korona kávéház és fogadóban játszott a Szabó-Szákfy társulat tagjaként. Ha szerep nem jutott neki, színlaphordóként foglalkoztatták, akiknek pedig szokásuk volt, hogy kis versikékkel egészítették ki a színlapot, hogy személyes hangvételük miatt többet tudjanak belőle eladni.

Ezzel kapcsolatban került Petőfi Szilády nyomdájába. Ezután több versét is szeretné vele kiadatni, a cenzor a Disznótorban címűt botrányosnak tartja, ezért az engedélyt nem adja meg.

Az ominózus esetre Szilády Károly így emlékszik vissza:

”Már nem emlékszem, melyik év utolsó napján délelőtt bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű s jelentve, hogy ő most itt működő színtársulatnak tagja és illetőleg egyik cédulahordója, kezembe ad egy kis kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomtatnám ki neki, újévkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem, hogy mit akar kinyomtatni, s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes Disznótorban címmel és ‘Petőfi S’ aláírással. Mondám neki, magammal viszem, el a cenzor hoz, ha ezt megengedi,szívesen kinyomatom az ő javára.Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanító rendnek Schembera Halász József nevű tót ember volt. Ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbírálására, mert amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá ‘csoda bolondság már ez, hogy a világban tölteléket vagyunk. Ezt nem engedhetem meg.’ Én persze előterjesztés, hogy hiszen ez csak költészeti tréfa de hasztalan volt minden beszédet. Nem engedé meg. Így délután ismét hozzám jöve Petőfi. Megmondám neki okát, miért nem nyomathatom ki versét, mire ő keserű mosollyal távozott el. Azóta többet nem is láttam.”

Az ominózus vers:

Disznótorban

Nyelvek és fülek… csend,
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.

Halljátok, mit ajkim
Zengenek;
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.

Hosszan nyúljon, mint e
Hurkaszál,
Életünk rokkáján
A fonál.

Valamint e sültre
A mi szánk:
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;

S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.

S életünk fölé ha
A halál
Romboló torát meg-
Ülni száll:

Egy gömböc legyen a
Magas ég,
És mi a gömböcben
Töltelék!

Várunk a 3. Állomáson!

Az alábbi link átnavigál a következő állomásra:

(Ha nem tudod leolvasni, Segítség oldalunkon is megtalálod a linkeket.)

GPS: 46°54’28.3″N 19°41’31.1″E

A Lordok Házával/Nagymama konyhájával szemben állva a sarki kandeláberen van a kód.