A TRAGIKUS SORSÚ 1.B.

Inkább meghallgatnád? Íme:

Ám még a legjobbak is követhetnek el hibákat. Történt ugyanis, hogy az ifjú tanítónő 1900. március 29-én “a polgári leányiskolai I. B. osztályt, óraközben való feltűnőbb zajongásért, avval akarta megbüntetni, hogy a tanítás után az egész osztályt nehány perczig visszatartja. Ezt ki is jelentette a leánykáknak akként, hogy tanítás után itt maradnak és ő majd bemegy hozzájuk. A tanítónő azonban 11 órakor bevégezvén iskolai óráit, elment a városi zeneiskolába, ahol ének-órákat vesz, onnan pedig 12 órakor haza; ugyanis az énekgyakorlat közben megfeledkezett arról, hogy neki vissza kellene mennie a polgári iskolába. Így a leánykák az osztályban maradtak fél kettőig, nehánynak megfájdult a feje és a gyomra, bizonyára az éhségtől; de hányásnak és egyéb rosszullétnek híre sem volt. Az pedig túlzás, hogy a leánykák 6 és fél óráig étlen-szomjan lettek volna, mert hiszen 10 órai ozsonnát minden leányka hoz magával.”

Az idézet a Kecskemét című lap 1900. április 8-i, 14. számának címoldaláról származik, méghozzá Schmidt Jenny főnökének, Pásthy Károly igazgatónak a tollából. A “megvédésre” azért volt szükség, mert az ottfelejtett leánykák szülei nyilvános felháborodást intéztek az ifjú tanítónő ellen. Majd így folytatta Pásthy:

“Íme az eset a maga valódiságában, ami hogy megtörtént, bizonyára hiba és senki sem sajnálja jobban, mint éppen Schmidt Jenny kisasszony. Avagy álljon elő az a szülő, aki el meri magáról mondani, hogy életében soha sem felejtett el olyasmit, amiről nem lett volna szabad megfeledkeznie. Ha van ilyen, ám az dobjon követ erre a kiválóan lelkiismeretes tanítónőre; de ha nincs, akkor ismerjék el azok a megbotránkozott apák, hogy gyermekük iránti aggodalmuk túlságba ragadta őket és hogy méltatlanul bántak egy derék tanítónővel.”